Fesztiválsztori

Határozottan emlékszem, milyen érzés volt, amikor az egyik korai Sziget fesztiválon, spontán módon, testületileg, üres műanyagpoharakkal dobáltunk meg egy mobiltelefonáló ürgét. Nagyon jó! A félrészeg szocmunkás brigád szemében a nyilvános mobilozás megtestesítette mindazt, ami elől erre a kóláról elnevezett rendezvényre menekültünk. 

Pár évre rá, miközben az ingemet akasztottam fel a magammal hozott vállfára (a hitelre vett középkategóriás gépjárművemben a fizetőparkolóban), megértően mosolygott át rám egy hasonló átváltozáson ügyködő, audis srác.

Bent, a feltöltőkártyás díjcsomag nevét viselő színpadon, már javában állt a bál. Paela evés közben leült velünk szembe két ifjonc. Dumáltunk, és én úgy éreztem,hogy meg kell osztanom velük a dobálós történetemet. Döbbenten néztek, és csak egy kérdésük volt:

- De telefon nélkül hogyan találtátok meg egymást?

- Előre megbeszélt helyeken - válaszoltam higgadt tényszerűséggel, majd gyorsan elhúztam Kordára, megelőzvén a következő, várhatóan a mammutvadászatra irányuló elmés kérdéseket.

Az elmúlt néhány évben azért szoktam át az EFOTT-ra, mert bár nyilvánvalóan  ez a rendezvény sem mentes a hirdetésektől, mégis jellemzi valami olyan őszinte egyszerűség a hangulatát, amitől az embernek felderül a kedve.

Ha nyár akkor fesztivál. Hegyalja főképp, mi már 8. alkalommal költözünk, és mint tapasztalt fesztiválozó megosztom veletek, hogy a konténerbudi ami minden feszten meghatározó, és állandó. Amikor alsóhangon 50.000 ember zsúfolódik össze egy réten, életbevágó, hogy ezek a műanyag illemhelyek megfelelő tisztasággal várják a pottyantani vágyó vendégeket. Sajnos tapasztaltuk az ellenkezőjét, amikor a legtávolabbi WC-ben is toronyban áll a szar, ráadásul még szét is van kenve gazdagon. Lényegében a frissen lecsutakolt bódéban sem egyszerű tolni egy barnát, mert a kinti 30-35 fokos hőség bent négyzetesen emelkedik, így egy laza 30 másodperc alatt izzadtan fuldoklunk a kulaszagban.

Elvileg ez lenne a rendeltetésszerű használat, de képzeljük el, hogy a fenti képen két 120%-ig terhelt melegen rotyogó szarhordót visz a kis platós, és te ülsz az Alfában. :D. A buborék a tiétek!

Ide írjátok le kommentekhez saját beszámolótokat, én is leírom a sajátomat. Képeket is linkelhettek, sajnos már csak vasárnap este tudok velük foglalkozni, de addig is hadd gyűljenek. eq te meg légyszi a rólam készült anyagot privát módban küldd el, ne nyílvánosan. ;) Köszi

 Kis limpbizkit.blog.hu-s blogtalálka sikeresnek mondható, elég sokan összejöttünk, és szerintem kaszáltunk is rendesen, ami a relikviákat illeti ;) Bár a kerítéshez nem jött oda a banda (pedig megérdemeltük volna, szarrá áztunk...) de eq nevű kommentelő és annak kedves barátnőjének hála Sam Rivers sikerült egy büfénél fellelni! Tiszta beszartam a pillanattól, alig tudtam valamit angolul makogni. Kérdeztem, hogy lehetne-e egy privát interjút kérvényezni, azt mondta, hogy ez ma nem fog összejönni. :( Sebaj, gondoltam ott a hivatalos sajtókonferencia, amire már megvolt a sajtópasszom is, de azt meg utolsó pillanatban lemondták :(

Hol volt hol nem volt,ahol a szöggel kivert punk gyerek túr,de lehet hogy még azon is túl volt egyszer egy Sziget fesztivál.

Még pelyhedző állú kiskamaszként,szélben lengedező legénybajusszal és lázadó gondolkodás módommal összefogva elhatároztam hogy történjen velem bármi én bizony elmegyek a Szigetre.Robinson Crusoe-nak sem volt olyan rossz hát akkor nekem meg pláne.

Lesz szex,pia,rock and roll és szexuális úton terjedő nemi betegség.Persze ennyire csak a bennem elrejtett állati ösztön a vad,de hát nincs mit tenni harmad magammal felkerekedtem és elindultam világot látni.Életem első koncertjére készültem és lehettem vagy 16 aki már az általános iskolai bulikban is ezerrel tombolt az Indul a Bálnára a Republictól miközben az ereimben lüktetett a 2 deciliteres kóla által szolgáltatott mámor és adrenalin.

A  program jónak igérkezett....akkor már annyira a lázadó korszakomat éltem hogy rendesen rá voltam kattanva a Prodigy-re.Úgy volt hogy jönnek,de hát valami közbeszólt.Nem baj gondoltam magamba...rocker lévén jó nekem a helyettük beugró P-Mobil is...hiszen imádom őket.Ott van mindjárt tőlük a Tinédzser dal...legalább is akkor még azt hittem...aztán persze rájöttem hogy itt valami keveredés lehet,de hát mindegy én nagy rajongója vagyok a P-mobilnak.SZó szót követett és ott találtam magam farmerben és fehér pólóban a Sziget fesztiválon.

Ott közölték nem lesz P-mobil,mert nem engedik be őket a fesztiválra....hát igen végül is meg kell hogy értsem valahol...nem elég brutál rock és ráadásul iszonyat öregek egy ilyen daráláshoz...biztosan nem bírnák szusszal.

Mit csináljon a nagyon fullos rocker gyerek....menjen sörözni....egy baj volt.Akkor még éretlen lélekként nem szerettem a sört.Maradt a boros kóla...ez volt a szerencsém mint később kiderült mert belefutottunk egy punk bandába(anyám....ezek hogyan tudnak átmenni egy fém detekroros ellenőrző kapun???) akik tarháltak és az összes sörünket elkérték,de szerencsémre finnyásak voltak és válogatósak...boroskóla az bezzeg nem volt jó nekik.

Az alkohol mámorában minden szép és jó volt én pedig megfogattam legközelebb egy hétre jövök.Mikor már Jézus Krisztust egy párhuzamos zászlókaróra is keresztre tudtam volna feszíteni akkor úgy döntöttem elindulok a vélt P-mobil koncert írányába a nagyszimpadra...Frenetikus volt...egy rohadt nagy porfelhő fogadott és dzsi-dzsi-dzsi zúzás és akkor a pogó hogy azon nyomban összefostam a nadrágszáramat.P-mobil helyett Toy Dolls koncert volt és az ő indián rajongóik nyomták a pogót ezerrel.(külsőre legalább is nekem indiánoknak tüntek)Leültem a porfelhő szélére és elkezdtem józanodni,majd később fázni...Mikor már végleg belepett a por gondoltam egy bátrat harmadmagammal és elmentünk hogy utolsó vagyonunkkal és bátorságunkkal megostromoljuk a Guiness sátrat.Össze is dobtunk egy korsóra valót én meg lekuporogtam nem messzire a sátortól hátha magamba tudok szívni még egy kis kúltúrát...szívni sikerült,mert egy punk gyerek összeszólalkozott egy skin head-el és egymásnak estek...legalább is mikor hátra mertem nézni akkor ezt láttam.Aztán még egyzser hátra mertem nézni de akkor már többen verekedtek tőlem két méterre mint a Dankó Pista által vezetett fekete sereg.

Valahogyan sikerült kijózanodni de rájöttem fázok,nagy a por,kényelmetlen az egész,a budin csak úgy lehet kakálni mint a férfi vázas biciklin és különben is szar ez az egész és kényelmetlen és nem városi "keményrocker" gyereknek találták ki.Sátor nem volt csak kurva hideg...de akkor megmentésképpen felajánlottak nekem egy 2 személyes sátrat a Jászberényi különítményből.Egy sulimba járó srác volt...gondolom ő másnál aludt(a mázlista) ezért nem kellett neki a sátor.Be is vackoltunk mind a hárman...ha a fejem balra fordítottam egy pár büdös láb,ha balra...ja nem arra már fordult egyszer...ha jobbra ott meg a másik pár büdös láb.Bentebb nem tudtam menni mert ott kemény volt a fejemnem a sátorvas,ezért mint ahogy Micimackó csinálta...persze ő sem tudatosan félig kilógva a sátorből aludtam....volna, de hát BULIZNI jöttem nem?

Ende.

Nemrég futottam bele valahol a "fesztiválbarát" kifejezésbe, ők azok az emberek, akikkel 2 napig országos nagy haverok vagytok, talán a második nap jössz rá, hogy a nevét se tudod, de akkor már kellemetlen megkérdezni. Soha többé nem látod.

Nos vannak fesztiválbarátnők is, vagy nevezzük egyszerűen fesztiválkúrásnak. Szívesen ébrednék valaki más sátrában, de még inkább el se aludnék, hanem vissza a koncertre... ennyi kéne, neki is ennyi kéne. És úúúúristen, mennyi ilyen van. Nemrég egy órával érkezés után az egyik haver nagyjából 12 mondatos ismerkedés után kipipálta az élményt egy ismeretlen, férjezett, egygyerekes, ámde fiatal anyukával. Én mit tudok felmutatni? Két csaj, egy barátom és én. Már biztonságos terepen, a szálláson, senki nem zavar. Óriási felvezető dumák, kóstolgatás, hogy hol borulnak ki: sehol. Bármit lehetett mondani - és bármit lehetett VOLNA tenni. Erre volt nagyjából 3-4 percünk, majd elhangzott a következő mondat az egyik - máskülönben 8-10 pontos érthetetlen módon odakerült - szájából: "ááá húzzunk innen, ezek nem fognak semmit csinálni velünk". Áááá?!!! Á? Ott megtört bennem valami.

Gyakorlatilag a tanulság: léteznek olyanok, akiknél a harmadik percben a három ujjal szájban nyúlkálás és irgalmatlan faszdörgölés stádiumában kéne tartani. A bevezető dumákat meg valószínűleg otthon visszaolvasták korábbi élményekből, és élő szóban már egyáltalán nem igényelték volna. Én egy fesztiválon beérném egy fának támasztva kiveréssel is, sok minden beleférne viszonzásul, de aki viszolyog a sátor szótól, az vessen erre egy pillantást:

Eleve ez egy kereszthuzat képes sátor, kifejezetten kanszag kivezérlésére optimalizálva. Akinek ilyenje van, annak legyen olyanja is.

A baj az, csajok - és tisztelet, és egyben viszlát annak, akinek ma éppen nem olyan napja-hónapja-éve van, hogy baszna egy nagyot -, hogy ha éppen rajtatok is van, túl jól vagyunk nevelve, és túl jól vagytok nevelve, hogy kiderüljön. Kevesebb nevelést, több őrültséget! Hagyjuk ezt abba. Semmi elterelő hadművelet, semmi társadalmi elvárás, meg "mit fog gondolni rólam a plébános úr". Csak kúrás. Fesztiválkúrás. Idén. Csak így egymás között. Minden barátnődnek elmondhatod. Legyen így.

Köszönöm.

Igazából eldöntöttem, hogy az életazacskónkívül nem lesz egy énblog vicces, aranyos, humoros, szomorú, tanulságos, élvezetes, olvasható történetekkel, de ha EFOTT jegyet lehet nyerni vele, ráadásul kettőt - hát az ember azért elgondolkodik rajta, fog egy konyhakést, a háta mögé rejti, szembenéz az elveivel, rámosolyog, odamegy hozzá átölelni és szépen hátbaszúrja. Mivel az elvek olyanok, mint a végbélgáz: az ember tartja, ameddig tudja. Na, de ez nem erről szól, hanem arról, hogy akarok jegyet nyerni az EFOTT-ra, ezért írok és semmi másért, - nem, nem érdekel a világhír, a rajongók meg minden (úgyis az lenne, hogy totalitárius rezsimet építenék ki, annektálnánk csomó országot, aztán valami katonai puccsal megdöntenék a hatalmamat), - persze a szokásos optimizmussal nekiidnulva: úgysem sikerül. De akkor térjünk a lényegre. Mondjuk nem lesz egy HC Andersen szintű stuff. De akit jobban érdekel, a tovább után kiderül.

Az alábbi akciótervet Zamárdiban hallottam az EFOTT fesztiválon, egy igen vidám, egyenszalmakalapos asztaltársaságtól :

"Amire rendesen berúgunk, addigra a jó csajok valószínüleg már elfogynak. Akkor majd döntenünk kell , hogy  szüzek maradjunk e ma,  vagy  lemenjünk a partra, és onnan kukázzunk majd valami maradékot, a sapkarészeg szörnyek közül magunknak. Legvégső esetre, meg még  mindíg ott van ugye a Dani huga.. .."

A további verziókat, már nem volt időm végighallgatni. Indulnom kellett. 

A  jó  csajok percről, percre fogytak.

Mivel a blog.hu egy ilyen tuti jó nyereményjátékot hirdetett meg én is nevezek:

Nagyon nehéz egy élményt kiválasztanom, mert elég sok fesztiválon voltam már, és leszek is valószínűleg. Én személy szerint a kisebb, családiasabb fesztiválokat szeretem. A Sziget és hasonlók nekem túl nagyok.

A legkedvencebb fesztiválom: a Veszprémi Utcazene Fesztivál ahol immáron 5. alkalommal fogunk fellépni zenekarommal a Club Era-val! Ezúttal csak esti fellépőként Pénteken, de 4 évig a többiekkel együtt nyomtuk délutánonként a város különböző pontjain, erre kialakított mini színpadokon.

Minden évben hatalmas élményekkel gazdagodtunk, de a legjobb mégis az volt, amikor 2007 nyarán elnyertük a fesztivál zsűridíját. Amikor megtudtam a hírt, éppen egy pincehelyiségben sörözgettem barátokkal. Erre hív a gitárosunk, hogy wááááá gyere a színpad mögé, megnyertük a zsűridíjat!!! Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam... annyira meglepődtem és örültem egyszerre. Természetesen díjátvétel után hatalmas partyzásban kezdtünk, és meg sem álltunk hajnalig.

A díj 500.000 Ft-ot jelentett a zenekarnak, amit később első - Kicsi nékem ez a ház... című - komolyabb lemezünk elkészítésére fordítottunk. Ezúton is szeretném megköszönni a zsűrinek, hogy minket választott... remélem nem bánták meg!

Ezen felül azt is el kell mondanom, hogy az UZ nyitott mindenki számára. Kicsi-nagy, családok, fiatalok, idősek, mindenki az ég világon megtalálhatja a kedvére valót INGYEN!!! Az elmúlt években 5 napos volt, idén sajnos pénz szűke miatt csak 4 napos lesz, és a program is szegényesebb némileg az elmúlt éveknél. A válság elérte a fesztiválokat is -> a szponzorok száma erősen megcsappant, így az Utcazene Fesztivál is veszélybe került.

Ajánlom hát az Utcazene Fesztivált mindenkinek, aki él és mozog!