Ééééééés a győztesek!

Szerző: Hargita Nándor - 2009.07.10. 18:40

Akik EFOTT jegyet nyertek!

Gratulálunk a kedves perverz, alkoholista nyerteseinknek, ne feledjétek, az EFOTT-on durvább dolgok is történhetnek, így muszáj lesztek azt is megírni!

Arról nem is beszélve, hogy a VOLT már véget is ért, az idei Sound-on pedig épp most úszik be valamelyikőtök meztelenül, vagy találkozik ismét egy albínó négerrel...

Ha szorgalmasan blogoltok az idei élményeitekről, akkor az indexes fesztblog szerkesztőgárdája talán meggyőzhető, hogy kikerüljenek a sztorik mondjuk az oldalsávba, szóval hajrá!

A nyerteseket e-mailben értesítjük és a legjobb lenne, ha be tudnának jönni az indexbe, de mint at a nyitóposztban írtam vala megoldjuk a jegyek célbajuttatását.

Címkék: nyertesek

5 komment

Mindenütt jó, de a legjobb VOLT-on!

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.10. 02:38

Hol VOLT, hol nem VOLT...

 

Július első napjának hajnalán jómagam SKAmut és írótársam Littleprincess magunk mögött hagyva Alba Regia tört fehér hétköznapjait, neki vágtunk a nagy útnak, melynek nem más volt a célállomása, mint a soproni VOLT fesztivál. 7:15-kor indult relatíve gyors vonatunk Szombathelyre. Az egyhangú zakatoló utazás, többnyire félálmos zenehallgatós delíriumban zajlott, mivel az előző napi csomagolás, jobban mondva az életben maradáshoz nélkülözhetetlenül szükséges kellékek hosszas bepasszírozása a túrazsákokba, kissé elhúzódott, így csupán néhány óránk maradt alvásra.

Valamikor, nagyjából 10 óra után megérkeztünk és egy kicsit több, mint egy órás reggelivel, reggeli kávézással, valamint reggeli dohányzásokkal egybekötött kényszerpihenő következett Savaria városának impozáns látványt nyújtó vasútállomásán. Ez követően tovább Sopronba a csatlakozásunkkal, a reggeli pH értékeknek köszönhetően már jóval frissebben. Fél egy fele elértük Sopront a hűség örök városát, és az első heringjáratra felpréselődve, már csak egy 10-15 perces szaunázással kombinált wellness buszutazás volt hátra a Lővérekig.

Nem az első fesztiválom, de most jutottam be először úgy, hogy nem állt km-es sor, sőt mi több, még pár méteres sor sem a bejáratnál. A bejutást követően 5 perc sem telt el, de már is lefotózott bennünket valamely média egység buzgó fotográfusa, - amire Littleprincess rögtön meg is jegyezte: „Hát igen megérkeztek a Celebek!”. A gyors bejutásra hamar magyarázatot találtunk, nagyon úgy tűnt, hogy a bérletesek legjava, már előző nap letelepedett, de mi kitartóak voltunk, nem adtuk fel, kb. az 5. megtett kör és folyadékháztartásunk minimum 30%-kának kiizzadása után rábukkantunk egy számunkra minden szempontból tökéletes sátorhelyre, a fás és árnyékos zónában.

Ekkor lassan már délután 14 órához közeledtünk, így rekord sebességgel, összetákoltuk sátrunkat, lecuccoltunk benne, és minimális szusszanást követően célirányosan siettünk az első kiszemelt kultúrprogramunk helyszínére:

 

Soma mamagésa előadásában egy rendkívül sokszínű és érdekfeszítő előadást hallhattunk a férfi és nő közötti megváltozott kapcsolati szituációkról, spirituális megújulásról, a jelenkor szexuális forradalomáról, szerepekről „tegnap és ma”, tesztoszteronról, kineziológiáról, szuperegoról, és hasonló érdekes témákról. Mellékesen előadóművész mivoltából, humorosabb megjegyzései önálló „stand-up”-ként is megállnák helyüket.

Miután magunkba szívtuk a spirituális megújulást és némi sör mennyiséget is természetesen, valamivel könnyebben emészthető programokat kerestünk fel. Megtekintettük a napsütötte nagyszínpadon a különféle zajkeltő „ütőshangszerekkel” ügyeskedő Strokes együttes kissé avantgárd, de felettébb szórakoztató produkcióját.

Az este a Dalriada és az Edda koncertjével tetőzött, mérsékelt tombolással és közös énekléssel és csápolás a kedvenc számok alatt. Igazán jó kis bulit csapott mindkét banda.

Ez sajnos már nem volt elmondható az Alvin és a mókusok koncertjéről ami, mint az utóbbi években általában csapnivalóan rossz volt, a végét meg se várva a tömeg áradat előtt távoztunk, épp időben, mivel a sátrunkhoz közeledve, fokozódó eső gyorsította meg lépteinket.

 

Másnap reggel a sikeres és igen csak felfrissítő hideg konténeres zuhany után busszal legurultunk a belvárosba, némi városnézéssel egybekötött táplálékbeszerző körútra. A körút végeztével visszatérés kora délután, a 2. kultúrprogramra!

Ami nem volt más, mint Kőhalmi Zoltán kihagyhatatlan „stand-up”-ja és, mint mindig szenzációs, és csaknem sírva kiröhögtük a sörünket tőle. Utána izzadtunk tovább a nagyszínpad előtt, belekóstolva a Csík zenekar munkásságába, majd időben neki startoltunk poncichter negyednek, hogy a lehető legjobb helyek egyikéről tekinthessük meg a Méhek együttes „dinamikus multimédia szupershow antikoncert”-jét, ami véleményem szerint kihagyhatatlan egy magára valamit adó VOLT-fesztiválozónak. A Méhek produkciója röviden összefoglalva amennyire abszurd, annyira nagyszerű is, a produkciójuk szinte vetekszik egy „L'art pour L'art” előadással. Ami félelmetes velük, kapcsolatban, hogy show-juk szerves része az „eső csinálás”. Egész nap, de még a Méhek show felében is tűző napon tikkadtunk, majd következett az esődal és valamiféle tömegpszichózis hatására, hirtelen szél támadt és megjelentek az első viharfelhők, melyek a Kaukázus együttes nagyszínpados koncertjének kezdetét követően le is csapódtak.

Eddig azon szerencsések közé tartoztam aki, még soha nem ázott ronggyá fesztiválon, szóval épp itt volt az ideje, de ez a jó kedvünket cseppet sem rontotta el. Kitartottunk végig, ment a tánc és az ének az esőben egyaránt, a hangulat ismét tetőzni kezdett. A szakadó eső a koncert végére elállt, így utána KisPál alatt meg is száradtunk. Az eső ellenére nekünk aznap a Kaukázus bizonyult a nap koncertjének és nem a Limp Bizkit. Persze nem volt rossz az sem főként, hogy 50%-ban mégis csak régi számokat játszottak, amiket úgy azért ismertünk is, és az se egy utolsó szempont, hogy egész közel voltunk a színpad elejéhez nagyjából 15 méternyire tőle. Ami még említésre méltó hogy az általános tömegpszichózis megnyilvánulásaként Fred Drust elérte, hogy mindenki leguggoljon.

 

A fesztivál 3. napján Soproni ismerősökhöz voltunk hivatalosak ebédre, így erre a napra kihagytuk a kultúrprogramokat, Beatrice-re értünk vissza. Nagy Feró elmaradhatatlan poénjai és hülyeségei, valamint 8 óra pihenést követően megkezdtük az aznapi több mint 8 órányi szórakozást.

Éles váltásban folytattuk aznapi züllésünket a Prosectura önkéntes tűzoltó és lendület zenekar jóvoltából. A jól eső punk zenés ugrabugrálás után, igyekeztünk beiktatni a Kiscsillag koncert előtt annyi Rockabilly-t amennyi csak belefért a szűkös idő keretünkbe. Benéztünk hát, és majd fél órán keresztül ráztunk a Msytery Gang bulin is, kár, hogy nem tudták időben elkezdeni, akkor több is kijutott volna belőlük is. Vajon miért van az, hogy a legjobb koncertek időben mindig összetorlódnak?

Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok excentrikus a zenéket illetően. Idén első Kispálozó és emellett első Kiscsillag koncertező is voltam, ami a következő eredménnyel zárult: a Kiscsillag zenéje sokkal jobban eltalált odabent, mint a Kispál.

Tankcsapda előtt, némi találkozó pont szervezési baleset folytán még R-GO-ra is bekeveredtünk, ahonnan inkább hamar ki is keveredtünk. Már odakint a TCS előtt a kivetítőn „Tudtad-e?” c. okosságokkal pusztították az agysejtjeinket, ahol többek között az is megtudtuk, hogy az eddigi 17 VOLT – fesztiválon 18szor lépett fel a Kispál és a Borz! Oo

Nem is értem, de Tankcsapda nélkül valahogy Magyarországon nem is tud létezni zenei fesztivál? Jómagam, viszont lazán meg lennék nélkülük is, és talán az ebből a fajta erőltetettségből adódóan is, egyre inkább nem tudnak lekötni, még annyira se, mint eddig, így most is ott hagytuk őket fél óra után, és inkább elmentünk táncolni és ugrabugrálni a Nickart vs. Enikő partira. A buli kissé lassan, de beindult. A Nickart nevezetű Dj kezdett és jóformán erőteljesen a rockosabb vonalat vitte, míg az őt követő Enikő a valamivel populárisabbat. Többek között táncolhattunk: Offspring, Guns N Roses, Red Hot Chilli, Placebo, Twisted Sister, sőt még Marilyn Manson számokra is. Úgy egy-másfél óra után pihenésképpen átnéztünk az Est parkettjéről, a Pop-Rock Arénába is Road koncerten is tiszteletünket tenni, majd miután véget ért ott is a buli visszatértünk táncolni, pont azelőtt mielőtt Enikő megkezdte a „műszakját”. Ő is válogatottan jó zenéket kevert és a sátorban már szinte telt ház volt, mi majdnem hajnali 4-ig roptunk, amikor is észbe kaptunk, hogy lassan már annyira késő van, hogy az már korán, így célirányosan lassan nyugovóra tértünk, hogy egy kis, nagy pihenőt tartsunk a nagy nap előtt.

 

A harmadik napon nem volt szerencsénk kultúrprogramokhoz, viszont utolsó napon sikerült dupláznunk is. Első ívben kihagyhatatlanul Kiss Ádám „stand-up” produkciója, amit sajnálatos módon idő előtt félbeszakított és hallhatatlanná - és nem halhatatlanná :) - tett a nagyszínpadon ideje korán hangolásba kezdő számunkra ismeretlen formáció. Eme sajnálatos esetet követően úgy gondoltuk itt az ideje szőke ciklonná változni, és persze felmarkolni a jutalomsört! :P Meg lett az alapanyagunk a következő kultúrprogramhoz, amely „Isten szereti-e Marilyn Manson-t?” címmel került megrendezésre a közös pont sátránál. Rendkívül épületes és elgondolkodtató volt, kár, hogy a legtöbb Mansonista messzire elkerülte.

Apropó Mansonisták, avagy a nagyon fanatikus rajongók is előkerültek, előmásztak koporsóikból célzottan a csak is a 4. napra. Érdekes előző VOLT fesztiválokon a többi napon is lehetett látni kisebb sminkelt fekete ruhás extrémebb kinézetű embercsoportokat, idén az első 3 napon még csak egy fekete csipkés szoknyás goth lányt, annyit se láttunk. És eme vérbeli fanatikusok némelyike már délután 16kor stoppolta a napfényes nagyszínpad előtti páholyt, csak tudnám, hogy ebben a nagy kánikulában, hogy nem olvadt le a sminkünk estére?

Péterfy Bori előtt bedobtunk egy hangulatfokozó Sex On the Beach koktélt, mert úgy gondoltuk így fesztivál végére megérdemeltük és ahogy fogyott lefele eme ambrózia Boriék is szépen belecsaptak a lecsóba. Ismét tánc és ugrabugra, annak ellenére is hogy hajnalban már PASO koncert helyett is kitáncoltuk magunkat, mert sajnos őket idén ki kellett hagynunk, mert egy időbe szervezték Mansonnal, és ugye ez esetben a prioritás egyértelmű volt. Bori jó volt mint mindig nagyjából egyenlő arányban Love Band és Amorf Ördögök számokkal. Más említésre méltó vagy megtekintésre érdemes koncertet Mansonig már nem találtunk, így volt néhány óránk rápihenni és relaxálni a sátrunkban.

9 óra fele előmásztunk mi is. Megkerestük ismerőseinket és többnyire megtekintettük a Quimby koncertjét is, hát ahhoz képest, hogy abszolút nem ismertem eddig őket, meg kell mondjam hangulatos kis zenét játszanak, többnyire megnyerte a tetszésemet, és szimpátiámat főleg az olyan beszólásaikkal, mint: „Itt az első sorokban sok unott arcú Manson rajongó, ha nem is miattunk, de azért köszi hogy itt vagytok...” és hasonlók. Aztán Quimby vége fele közeledve elbúcsúztunk ismerőseinktől, és Littleprincess-szel elkezdtünk aljasan előrekúszni. Egészen az 5. sorig jutottunk, amit nem csak a hosszas pakolás és hangolás alatt, de a koncert első felében is sikerült tartanunk, ahonnan remekül láttunk mindent, de legfőképpen őt magát. Ott volt előttünk pár méterrel teljes valójában Marilyn Manson, akit több mint 8 éve szeretünk és azóta hogy megismertük a zenéjét vártunk erre a pillanatra és most végre teljesült a régi álom. Sokan zsörtölődnek különböző szerintem jelentéktelen apróságokon, számomra ennyi bőven elég volt, hogy ilyen távolból élőben láthatom és hallhatom, mert itt Magyarországon nem igen van erre lehetőség. Feledhetetlen élmény volt talán még most így napokkal utána sem 100%-os még az élmény feldolgozottsága! Az első 20-25 percben tartottuk az 5. soros helyzetünket. Én, mint az erősebbik nem képviselője igyekeztem egyszemélyes SÜN!!! formációban védelmezni Littleprincess-t, hogy el ne sodorja a tömeg, de szerencsére megúsztuk sérülés mentesen a bulit. Majd amikor már egyre csúnyábban eldurvultak a pogós gócok elől a dolgok mi fokozatosan kifaroltunk a 10. sorig, de még onnan is remekül láttunk. És mint minden jónak ennek a koncertnek is hamar vége lett. Átkozott időérzék és relativitás!

Manson után totálisan feltöltődött hangulat mutatókkal valóságos katarzisokat megélve sodrottunk át az ember áradaton, hogy még elcsípjük a Kaukázus aznap esti ráadás koncertjét. Azt hittük, jó ha a végére odaérünk, ezzel szemben még jó fél órán át tartott a koncertjük, és megvártak bennünket a legjobb slágereikkel.

 

Számunkra ez volt az idei VOLT-unk utolsó koncertje, utána kissé már melankolikus hangulatban – „el se hiszem, hogy már is elrepült ez a 4 nap” - indultunk az utolsó hideg vizes fesztiválélményt (zuhanyzást) végrehajtani, majd megélni az utolsó sátorban töltött a kényelmetlen talajon alvós fesztiválélményt, bár szívesen buliztunk volna még, csak hát hosszú az út Fehérvárig, némi alvással is embert próbáló, nem hogy alvás nélkül.

Korai és fáradt ébredés virradt ránk, újfent hatékony, de kevésbé hosszadalmasabb becsomagolás és sátorbontás. Legurulás a buszmegállóba, lebuszozás, némi reggeli tápláló és káros gyors kaja és természetesen kávé. Érzékeny búcsú Sopron városától és a VOLT fesztiváltól és felszállás a 10:15-ös vonatra irány ugyanazon az útvonalon teljes meghajtással, ugyanazokkal az állomásokkal, csak visszafelé.

Nekem az idei volt a 3. VOLT-om, (ha jól tudom Littleprincess-nek is), tavaly kihagytam, de előtte 2006-ban és 2007-ben is voltam, és a magam nevében kijelenthetem, nekem ez a VOLT volt az eddigi legjobb nem csupán VOLT-om, hanem az összes eddigit tekintve a leges legjobb fesztivál élményem is.

Remélem jövőre is tudok majd menni! És kívánok hasonlóan jó, vagy még ennél is jobb fesztiválozást mindenkinek Hegyaljára, Szigetre, FEZEN-re, vagy éppenséggel az EFOTT-ra illetve az összes többi még hátralevő fesztiválra!

 

Szólj hozzá!

Uccu neki - már csak órák vannak hátra!

Szerző: Hargita Nándor - 2009.07.09. 17:13

 Még van 16 órátok, hogy leírjátok a legjobb fesztiválsztoritokat az EFOTT hetijegyekért! Holnap a műértő zsűri végigolvassa a nehezen hihető történeteiteket és kiválasztja a győzteseket.

A dolgukat egyszerűsíti, hogy ők maguk is fesztiváloznak, ezért sokkal empatikusabban tekintik át a fénnyel, vodkával, sárral, punkokkal és sajtos tejfölös lángossal átitatott anekdotáitokat. 

Persze az is lehet, hogy jól felöntenek a garatra, vagy elmossa őket egy szupercella Zamárdiban és ezért késik az értékelés, de igyekezni fognak.

Becsszó.

Szólj hozzá!

albínó néger egy szál punciban és más zavaros fesztiválsztorik XD

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.09. 16:44

No hát leírok egy tavalyi fesztiválsztorit, ha már idén dolgozom BS helyett, meg úgyis van ez a verseny. (Na ha ezt a vezetőség olvasná, biztos a fejemet venné érte, hogy a SOunról írok hihihi;)) Ha mi a Tücsivel nekivágunk az éjszakának, az már önmagában sztory, főleg, ha mindezt egy üveg abszint kíséretében tesszük. Az egész úgy kezdődött, hogy tök le voltunk égve, dehát BS-on muszáj berúgni, ígyhát akkori főnökünktől vettünk egy üveg abszintot beszeráron, mert ugye az ár/berúgás arányban elég költséghatékony. Mondjuk én nem bírom az abszintot, főleg cukor nélkül nem, úgyhogy a nagyrészét be is puszilta üvegből a Tücsi. Neki jól csúszott, mert már előtte is be volt kissé rúgva. Épp óriás szerelmibánatban vergődött, a pali meg persze ott volt a Soudon, Tücsi meg nagyon meg akarta szerezni. Felvett egy zöld miniruhát (szerintem az annyira rövid, hogy inkább póló mint ruha, de ők csakazértis ruhának hordja) alá meg bikinit, nyilván. Addig addig kellette magát a Lacinak, míg meglepő módon Laci kötélnek állt, és megdugta valami Backstageben. Na persze ez hiányzott ahhoz, hogy teljesen kikészüljön, merthát nyilván a srác nem szerette, nem akart tőle továbbra se semmit, csak szánalomból dugta meg szegényt. Drága Tücsim lába alól itt végképp kicsúszott a talaj, plusz a bugyiját is elhagyta valahol az action közben. Mondanom se kell, a szupermini ruci szépen fel is csúszkált egyfolytában, de mivel Tücsi felváltva bőgött örömében és bánatában, meg néha sikítva röhögött részegségében, az volt a legkisebb gondja, hogy hányan látják bugyi nélkül. Aztán gondoltam kicsit józanodjon már ki, levittem a partra a T-mobil Lounge mögé, hogy kicsit szellőzzön a feje, meg gondoltam megmosom az arcát egy kis hideg vízzel. Könyörögtem neki, hogy húzza le a ruháját a seggéről, de hiába. Lekísértem a lépcsőhöz, erre az állat bele is rohant a balatonba. Fogalmam se volt mit csináljak, jött a biztonsági őr, elkezdett velem üvöltözni (mintha én lettem volna a balatonban) hogy azonnal szóljak rá, hogy jöjjön ki. Ő  meg hallotta az egész veszekedést, de semmit reagált, csak táncolt ott a vízben, meg fröcskölt, magából teljesen kikelve, ujjongott, hogy milyen szép az élet. Szegény őr halál zavarba jött, fogalma se volt mit csináljon. Mondom hadd menjek be, kihozom, mire ő: SENKI nem mehet a vízbe éjjel, a kis barátnődre pedig kihívom a vízirendőrséget. Na az még hiányzott volna, hogy elvigyék a rendőrök egyszál punciban szegényt.  Könyörögtem, hogy hadd hozzam ki, de az tuskó nem engedte, hanem kajakra cébézett, hogy valaki küldjön vízirendőröket, Tücsi meg csak fröcskölt, és sikítozott és táncolt. Ráadásul ez vasárnap este volt, akkor már igen hideg kezdett lenni, biztos emlékeztek, hajnara le is szakadt az eső. Nagyon komolyan rászóltam, hogy ha nem jön ki azonnal, akkor a vizirendőrök fogják elvinni, ráadásul nagyon beteg lesz ha így folytatja. Erre zokogva kivonult, és összecsuklott a parton. Tisztára kibukott, ilyet még nem láttam tőle soha. Mint egy idegbeteg úgy viselkedett. Na mindegy, felkísértem a nyaralóba ahol laktunk, megfürdettem forró vízben, persze ezen is hisztizett, hogy én őt ne vetkőztessem, meg ő nem leszbi, és a Lacit akarja. Na ezen a ponton fel kellett pofoznom, hogy kicsit észhez térjen. Mégse fektethettem le vizes ruhában baszki!

Volt már vagy 2 óra mire ezen túlestünk, meg hideg is volt, de mondom mégiscsak utolsó nap, visszamegyek fesztiválozni. Bementem a Red Loungeba, valami drumandbass szerűség volt ott, de a fogyasztható fajtából, úgyhogy elkezdtem lötyögni. Azt hittem az az este ennél már nem lehet durvább. Táncolok, táncolok, erre kiszúrtam egy meseszép félvér srácot (mindig is imádtam a fekákat) úgyhogy kicsit közelebb menetem, meg jobban ráztam a popsim. Hallottam, ahogy franciául beszél a haverjával, jajj tisztára bezsongtam, annyira szexi volt. Persze akkor már azért ő is stírölt, meg minden, úgyhogy klasszik viselkedés bedob, hajdobálás, szájnyálazás, stb. Oda is jött kicsit csevegtünk angolul (hehe a vendéglátnyelven kívül kb semmit nem tudok angolul de mindegy) fáradt is voltam, mondta, hogy hazakísér. A torkomban dobogott  szívem végig a nyaralóig. Nem volt jó a szex, de a srác meg közben annyira szép volt, hogy teljesen lenyűgözött, ráadásul ahogy spontán mondogatott franciaszavakat az ágyban, attól totál kivoltam. Annyira szexi volt, hogy hihetetlen. MOndta, hogy nem iszik, nem dohányzik, hanem csak sportol. Ez látszott is a testén. De nem ez a durva, hanem alig vártam, hogy világos legyen, és jobban megnézhessem. Na hát világos lett, erre látom, hogy narancssárga a haja. Mondom hogy lehet ilyen idióta egy néger, hogy kiszőkítteti a haját pali létére. Meg is kérdeztem, Leo why is your hair this orange? Az mondja it's natural. Erre jobban megnézte, és frankón minden egyes szőrszála narancssárga volt. Gödör narancssárga szőr borította lábát. Teljesen nem értettem, a bőre alig barnább az enyémnél, a szőre narancssárga, a formája, a szaga, meg mindene néger. Megkérdeztem honnan jött, azt mondta párizsból. Nem akartam tovább firtatni, dehát nyilvánvaló volt, hogy nem francia. Napokig ezen morfondíroztam, mire az egyik haverom benyőgte, hogy te hülye, te kifogtál egy albínó négert!!! Rákerestem a neten, és kajakra, tényleg, így néz ki egy ALBÍNÓ NÉGER! Hogy hány ilyen lehet a világon azt nem tudom, de kár lett volna kihagyni, az biztos. Kifogtam egy igazi kuriózumot. Egy gyönyörű albínó négert. Nem hittem el, hogy ilyen van basszus. Mekkora mák kell ehhez?!

Kb így nézett ki a srác, de esküszöm az is lehet, hogy pont ő volt:

10 komment

Messze VOLT (2008)

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.09. 13:58

Gondoltam ha már egyesek Hegyaljára mennek, jó lesz ha megosztom velük a VOLT-os tapasztalataimat, mielött még túl késő lenne.

Sopron kurva messze van, erre rá kellett jönnöm, viszont úgy hogy elötte Pécsre megyek még messzebb van. Ez tiszta matematika ill. földrajz. Ezekből nem voltam jó sajnos, ezért azt gondoltam, hogy ha iszok 3 barna szalont akkor közelebb lesz, de ettől csak elaludtam és egyész Marcaliig, amiről eddig azt se tudtam hogy a világon van, feszítette a hólyagomat a 3 sör. Láttam a buszon egész érdekes öreg embert aki a fejére szorított táska rádióval utazott vagy 3 órát. Megindító volt. Reméltem, hogy  a buszon megismerkedek valami jó csajjal aki szintén sopronba megy a fesztiválra, ehhez képest egy olyan arcszerkezetű tizenéves csaj elöl menekültem akinél egy jó pillanatomban szebbet hányok, értsd randa volt. Ez a randa és kancsal csaj tetőtől talpig offspringbe' volt öltözve (nadrág, póló, sapka, kitűző, hátizsák) és próbálta velem keresni a kommunikációt, de szerencsére Sopronban a buszállomáson egy fürge  ugrással a kocsmába menekültem egy kávéra és az alatt felszívódott. Megkérdeztem hogyan jutok ki a fesztivál helyszínére és épp el sikerült kapnom egy buszt, ahol a sofőr rendes volt és fizetés nélkül felengedett vagy hatvanad magammal, ami jó is lett volna ha nem szállnak fel még ennyien a kis ikarusra a következő 2 megállóban. Ezek után heringek módjára (valahogyan úgy mint Indjijában a vihar után) utaztunk fél órát ki a picsába a hegyre meg az erdőbe ahol a VOLT volt.

Miután bejutottam és megtaláltam Mr. Alpha barátomat elkezdtem keresni valami helyet ahol ihatok már egy jó fesztiválos, müanyag korsós csapolt sopronit, de csalódnom kellett. Kitikkadva bolyongtunk össze-vissza fél órát mire leltünk egy helyet ahol kiszolgáltak. Mindjárt vettem is 3-at, hátha többször nem tudok venni, aztán állva inni kezdtem, ugyanis a másik furcsa tulajdonsága a VOLT fesztiválnak, hogy nincsenek padok, meg asztalok, még a mellett a néhány hely mellett sem ahol adnak sört. Ki érti ezt?

Ahogy ott állunk odajön hozzánk egy csávó és bizalmasan tüzet kér, majd azt mondja:

Csávó:-Nektek ezt nem is kellene tudnotok, de apám a hippy korszakban az NSZK-ban megszerezte Jim Morrison spermáját, amit azóta rám hogyott hogy tovább örökítsem.

Én:-Aztán hol tartottátok hogy ne romoljon meg?

Cs:- Fater menzán dolgozott és ott mindig volt hűtő.

Ezek után, ahogy jött , úgy ment el, és közben a háttérben üvöltött a Doors emlékzenekar. Megismerkedtem továbbá Alpha barátnőjének az unokatestvérének a pasijával aki svájci volt de csak németül tudott, mi pedig elég kevéssé bírjuk ezt a nyelvet. Adott valami barna port amit fel kellett az orrunkba szívni, és ettől olyan érzése lett az embernek, mintha halls cukorkát dugtak volna a füledbe.

Összességében a VOLT elég szar mert kevés a sör, állva kell inni, alig van wc, és kint van a picsába ahol nem tudsz kimenni a boltba piát venni, mert nagyon messze van és ennek ellenére kurva sokan vannak.

Az Offspring az jó volt, megérte a fáradalmakat és nem okozott csalódást, de a hazaút sem volt egyszerű. Éjjel a hegyen nagyon hideg lett és én csak egy pólóban mentem, ezért fáztam. Alpha adott egy fehér esőkabátot, amihez még loptam egy nagy kockás takarót egy ház elől és poncho módjára magamra terítettem az esőkabát fölé. Így úgy néztem ki fehér kapucnival mint a Durex törzs nagyfőnöke valami indián pornófilmből. A teljesség kedviért még egy sóskifli lógott ki a zsebemből akár valami revolver, hogy elriassza a rozsomákokat. A vonaton, igaz esőkabát nélkül, de így utaztam az ülések között a földön ülve, miközbben egy fickó rámdőlt én meg egy másik fickó lábára támasztottam a fejem. Csodás 2 órás út volt Győrig. A takarómat a nyugatinál az aluljáróban hagytam, hátha valaki nagyobb hasznát veszi nálam.

Szólj hozzá!

Villa Negra

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.09. 12:20

El Charmo: hegyaljaAz alkohol egy csodálatos ital! Csak akkor kezdenek el gondok lenni vele, amikor egy héten keresztül minden nap több kalóriát visz be belőle az ember, mint szilárd táplálékból. Igaz a vége felé már egy feles betolásával is kivitelezhető mindez, aminek hátterében az a tény húzódik meg, hogy ekkor már az evés is nehezére esik az embernek (méginkább lehetetlen). Éppen ezért az utolsó napokra névze talán nem is tűnik annyira nagy teljesítménynek mindez, de ahhoz, hogy erre a szintre eljusson az ember, kizárólag a fesztiválok Szkhüllái és Kharübdiszei között hánykódva (nemegyszer hányva) vezet az út, vagyis személyiségünket levetkezve napokon át kőkeményen teletubbyra kell inni magunkat, ami igen busás ár ezért a "kiváltságért". (A Szigettől már előre félek.)

Mindezek fényében nem is oly meglepő, hogy meglehetősen nehéz, már-már lehetetlen feladatra vállalkozok, mikor megpróbálom leírni a múlt héten a Hegyalja Fesztiválon történteket. Az azért már kicsit furcsán hatott még a sokat látott nekem is, hogy a jelek szerint legalább 1 nap még csak emélkfoszlányok szintjén sincs meg igazán. Mindenesetre úgy érzem tartozunk ezzel népes törzsolvasóinknak (vagyis Sepinek), és muszáj lesz kísérletet tennem a főbb események leírására.

Hétfőn érkeztünk -2. napra, és még egész jó helyen sikerült elcsípnünk kellő mennyiségű sátorhelyet. Bátran állíthatom, hogy az összes fesztiválozó közül nekem az egyik legjobbat, de erről majd később. Mivel program még nem volt ezen a napon, nem maradt hát más lehetőség, mint hogy a későbbiekben is főképp általunk bitorolt stégen igyunk. Vidéki menről még eznap megtudhattuk, hogy geci jó arc, amit mindenki tudott korábban is, Bogi mindenesetre ezt az esetleges hitetlenkedőkben is tudatosítani kívánta, és több ízben felhívta erre figyelmünket. Az elengedhetetlen fesztiválsérülések beszerzését is igyekezett mindenki még ezen a napon letudni, hogy később ne kelljen vele bajlódni.

-1. nap egy kis reggelivel és egy tálca sör megvásárlásával indítottuk a napot. Tyson a városházán kinyomtatta a bebocsájtásához szükséges levelét -ezúttal már nem a gmail.hu-s postafiókjából -, így neki is minden adott volt a fesztiválon való részvételhez. Utunk ismét a stégünkre vezetett, ahol mit volt mit tenni, ki-ki megitta a maga sörét. Mi még Tysonnal eljátszottuk a mellettünk partot érő kenus társaság bizalmas belénkvetését, akik ugyan megkértek minket, hogy néhány percre vigyázzunk a kenujukra, mire fölértek a partra mi már csak a süllyedőfélben lévő kenu mellett a vízben kapálózva tudtuk erről biztosítani őket.
Program változatlan nem volt, ellenben több innivalónk sem, így óhatatlanul Tokaj felé vettük az irányt, ahol belefutottunk egy ismerősünkbe, akit arcfeszínének nem túlzottan egyenletes voltából kifolyólag a rossz nyelvek csak pizzaarcúnak neveznek (ami ugyan csöppet sem szép dolog, ezért igyekszünk is teljességgel elhatárolódni az efféle magatartástól, de ahogy az később kiderült, nekünk semi mindig sikerül.) Vele tartott még testvére is, akit egy magát szolgálatban lévő biztonsági őrnek képzelő, mérsékelten békülékenynek tűnő ember karmai közül kellett kiszabadítsuk, amiért kicsit belékötött. A bátyóra a történtek nem hatottak elég józanítólag, és egy újabb dobással állt elő, amikoris társaságunk hölgy tagjaival is összeszólalkozott, majd kisvártatva az asztalunk végében szabadult meg kiválasztó szervrendszerének produktumától. Ekkor már nem volt mindenki teljesen biztos benne, hogy helyesen jártunk el, mikor néhány perccel korábban emberbaráti szeretetből kibékítettük a pszeudo-szekussal.
Lefekvés előtt még láttunk egy, a sátrát A* algoritmussal mókás szenvedések közepette megközelítő, kapacitálásra alkalmas lányt.

Szerdán ugyan már lett volna miért betérnünk a fesztivál területére, mi azonban ezt úgy hiszem nem tettük meg. Vagy inkább csak én nem tettem meg. Vagy talán még én is.
Mivel erről a napról már így is többet írtam, mint amennyire emlékszem, jöjjön is helyette a csütörtök.

Ezen a reggelen érte el sátramban az addigiakban is érzékelhető szarszag lokális maximumát és egyúttal a kritikus értéket is, amivel joggal érdemelte ki a Villa Negra elnevezést. Miután meggyőződtem, hogy nem jutottam a Trainspottingból ismert Spud sorsára (ja igen, ő szart be egy komolyabban áltbulizott este után), a sátramat elhagyva már különösebben nem zaklatott a dolog ezek után.
Csütörtökön érkezett T. barátunk is, aki lízingbe vette tőlem a Villa Negrát, a benne terjengő szag mellett azonban Ő sem tudott elmenni. Sőt ez oknyomozásra késztette, aminek köszönhetően tette azon megfigyelését, hogy a szarszag minden bizonnyal a sátram alá orvul elhelyezett, és megérkeztünkkor valamiféleképp álcázott csatornafedőből eredhet. Azóta rájöttem, ösztönszerűen sátraztam oda, hogy neki kedveskedjek, ez ugyanis egyfajta Bulit-in Dirty Sanchez Kit™-ként fogható föl, ami jól jöhet, ha a koszosban nem lenne semmi, ekkor ugyanis elegendő muníció szerezhető a csatornából akár egy tucat Dirty Raszputyin vagy jónéhány Dirty Sandokan elkészítéséhez is.
Estefelé, mikor már csöppet sem voltam szomjas, a korábban említett ismerősökkel vesztemre ezúttal is összefutottunk, én pedig egy szerencsétlen ötlettől vezérelve bősz üdvözlésükbe kezdtem, amelyben az ifjabbik testvér pizza-típusú arcvonásaira kitüntetett hangsúlyt fektettem. (Azóta is röstellem.) Mikor másnap felelevenítettük a történteket, az illető arcára a sokktól kiülő tekintetet csak egy amolyan mogorva, négy sajtos ábrázattal tudtam jellemezni. Utólag belegondolva, lehet, hogy inkább sonkás-gombás volt.
Tyson az este folyamán még egy fogadást kötött Zsófival és velem, hogy abban az esetben, amennyiben pockolunk a fesztivál alatt, úgy egy tálca sör és egy-egy feles lesz a jól megérdemelt jutalmunk. Mint utóbb kiderült, csak ezt ekkor még elfelejtette közölni, ellenkező esetben a dupláját kellett volna visszafizetni. Szerencsére erre nem került sor.
Megpróbáltam T. mellett nyugovóra térni, amit a sátorban lévő penetráns bűz csak még nehezebbé tett. Még ez este át is helyeztem székhelyemet Zsófihoz, ahol a bűz megszűnte csak a legkisebb jó dolog volt azok közül amik ott történtek velem.

Pénteken volt a fesztivál második napja, amikor többünket utólért a delírium tremens. Vidéki ment is eznap veszítettük el, azonban szerencsére más okból kifolyólag: Münchenbe látogatott egy Jethro Tull koncertre, helyére viszont Krisztián személyében vérfrissítés érkezett a csapatba. Benne még buzgott az életerő, így körülbelül egy óra leforgása alatt láthattuk őt a fejére húzott zacskóval medúza, a Tiszán leúszó növénytelepen Sziget fesztivált tartó szerintem Gerendai Károly, valamint önkényes hajófoglaló, majd onnan szinkronugró szerepekben is. Mindeközben persze iszogattunk is; én aztán tényleg csak iszogattam, mert egyre szarabbul kezdtem lenni. Páran bementek enni Tokajba, én pedig evést imitálni. A pizzériában épp betanultak a felszolgálók, aminek megfelelően nem is ment minden zökkenőmentesen a rendelés körül. Az evés végeztével a kávézónkba mentünk. Állapotom nem sokat javult, én mégis bevállaltam egy Unikum-sör kombinációt. Felmerült a lehetősége, hogy az Unikumtól majd esetleg jobban leszek, azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy a várva-várt hatás bekövetkezett volna. Annál is inkább, mert még rosszabbul lettem helyette, ami nyelőcsövem wc-n betetőző akutt antiperisztaltikus mozgásában csúcsosodott ki. Agóniám közepette le is késtük a fő attrakciónak tartott Juliette & the Lickset, ami erősen megosztotta a társaság többi tagját. Kispálra érkeztünk csak, ahol azonban nem sokat időztünk Zsófival, helyette inkább keményen megdolgoztunk a tálca sörünkért. Mire épp álomra hajthattuk volna a fejünket, hangos "Én vagyok a szopóálarc!" kiáltásokra ébredtünk.

Föl is kerekedtünk hát reggelizni Zsófival szombat hajnalban Tokajba, ahol a fölvágottas pult mögött ismét egy bénázó tanulóval hozott minket össze a sors. Ekkor tettem azt a megfigyelést, hogy a Hegyaljára időzítették mindenhol a betanítást, mert ilyenkor akkora a forgalom, hogy 1 hét alatt 1 havi gyakorlatot fölszednek magukra az alkalmazottak, meg aztán ezeknek a suhancoknak úgyis mindegy, csak egyenek.

Vasárnap hazaút, rohanás a vonatra, vissza a váróban felejtettnek vélt zacskóért, vissza az IC-re, éber kóma, végül 1,5 nap alvás.

Mivel a hét folyamán minden rövidnadrágomat sikerült összesrozsdállnom (ti. vöröset hánytam), vagy sikerült szarba üljek, így igazán nagy szolgálatot tett volna ezúttal is a korábbi bejegyzésekben is föl-fölemlegetett vidéki men féle vándornadrág, ami ugyan rendeltetése szerint hosszúnak van kikiáltva, de rajtam, mint tudjuk pont úgy áll, mintha egy 3/4-est viselnék. Jövőre talán előrelátóbbak leszünk, és ezt sem felejtjük otthon!
A történéseket napokra lebontva megírva - amihez erősen kellett szuggeráljam a programfüzetet - egy kis túlzással kijelenthetem, hogy megtaláltam az elveszettnek hitt napot. Ezek után most sem maradhat más hátra, mint hogy maradjak tisztelettel és ajánljam magamat:

El Charmo

Technikai megjegyzés: a szerdai és csütörtöki nap eseményei tetszőlegesen variálhatók, más sorrendbe rendezhetők, esetleg egy az egyben föl is cserélhetők.

Szólj hozzá!

Kocka és Túrós a Balaton Soundon

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.09. 08:00

Na, az van, hogy ez a fasz Kocka leokosított valami okostelefont, meg egy céges VIP-bérletet nekem egy dekoros vevőjétől, aki a baszom gigalufikat, meg óriásmolinókat tolja a Soundon, úgyhogy eltűnünk a hét további részére. De nagyon nem akarunk kihagyni benneteket, ráadásul a Tibi spanja, a Túrós is végigtolja a fesztivált, így ledumáltuk ezt:

 

Ha minden igaz, ebben a dobozban itt is figyelhetitek a faszságaikat:

Ráfigyelek a Twitterre!

Szólj hozzá!

1234basszátokmeg

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.08. 19:21

Sziget 2008 beszámoló második rész.

Pénteken egész nap ittunk, hogy az esti koncertekre megfelelő hangulatba kerüljünk. Máté miután éppen a szarról (mi másról) témáztunk hirtelen kijelentette: A szarról jut eszembe: Geci! Ezek után egy gecis történet következett, de az hogy neki miért a szarról jutott eszébe azt nem is akarom megtudni. A Lopunk koncerten már igen vidámak voltunk, ráadásul ötvenes tetőtől talpig Sex Pistolsba öltözött emberek behívtak minket egy vidám cigire. Tipikusan olyan arcoknak tüntek akik hétköznap a BKV vezérigazgatói, vagy MÁV szakszervezeti vezetők és most kijöttek mulatni ifjúkoruk zenéjére. A Sex Pistols elött egy kis  rummal alpoztunk a sátornál ahol elfogyasztottuk Charmo ottfelejtett sajtos péksüteményeit ami akkor nagyon jól esett ezért meg is írtam neki sms-ben hogy "Finom a sajtos gecid!" amit ő nem igazán tudott hová tenni. A pistolson aztán heves kétszemélyes pogózásba kezdtünk Alphával aminek az lett a vége, hogy ő el akart gáncsolni én meg letéptem a fél nadrágszárát. Csoda hogy ezek után nem akart velem Mátyás Attila Band-re jönni?!

Szombaton kimentünk az Auchanba ebédelni és lepasszolni azt a telefont amit én péntek hajnalban találtam és közben megkerült a gazdája aki sörökben fejezte ki a háláját. Rohadtra büszke voltam magamra hiszen én még nem találtam a héten semmit, bezzeg Charmó vagy kétezer forintot, a Máté is több százast meg néhány eurót. Én rögtön telefonnal nyitottam. A sörök és az ebéd után nekiláttunk keményen fröccsözni a parkolóban ahol Alphával megpróbáltuk felidézni a Picsa Embertelen Nyár című slágerét, de csak az 1234basszátok meg-ig jutottunk.

Beszédbe elegyedtünk 3 olasz sráccal akik megtapasztalták, hogy milyen az igazi magyar valóság, mikor két cigány kissé erőszakosan akart tarhálni és mi nam akartunk adni nekik.Ebből hajszál híján verekedés lett, de aztán végül 140 forinttal és két szál cigivel beérték.

Befelé menet a Mátéval összeismerkedtünk 3 csajjal akikek aztán magunkal hurcibáltunk is itattunk több koncerten át több kevesebb sikerrel, de végül rám maradt mind a három és végzetemre rávettek, hogy menjük el a Magic Mirror-ba. Ez a helyi Not Café, amit eddig messzire elkerültem. Befelé menet már megfogta valaki a seggem és mikor ezután menekülőre fogtam kifelé mégegyszer. Ezt a helyet messzire kerüljétek el! Reggel fél 8kor még talpon voltam. Ilyenkor lehet aztán a szép példányokat látni rozsomákból. Láttam egyet aki teljesen fekete szemeteszsákból készült ruhadarabokba volt öltözve, mellette meg ment a barátja akinek a feje volt betekerve vastag szigetelőszalaggal, hogy csak a szemei voltak ki.

Vasárnap a Tankcsapda beállásra keltem 11kor, meg arra, hogy a Gergő a sátram elött alszik. Ez is szép nap lesz gondoltam. Délelött még egy kicsit gitároztunk valami taggal akinek nem volt ki a négy kereke, de aztán keményen inni kezdtünk a Gergővel, mert a többiek leszakadtak, ki koncertre (Alpha), ki pockolni (Máté). Rá is mentünk rendesen a 300 forintos Soproni 1895-re a csónakházban, aztán Tankcsapdán ettünk tejfölös kenyeret amit a Gergő nőismerőse hozott nekünk. Ezek után egyre erősödött bennünk az érzés, hogy be kéne tépni. El is kezdtük vadászni a helyet és a társaságot, hogy hol fognak minket behívni, de semmi nem jött össze. Ezek után kinéztünk valami jamaikai bandát a világzenei szinpandon, mondván ott biztos lesz. Találtunk is ilyen feka dílereket aki meglepően alkuképes volt és be is ruháztunk egy g-re 2000-ért. Visszamentünk a sátorhoz, hogy megtekerjük és zabáljunk tejfölös kenyeret. A sátornál az első cigi után látjuk ám, hogy a Máté sátrában heves pockolás zajlik. Remek ötlettől vezérelve egy faszt rajzoltunk hát a bejáratra tejföllel, aztán a Jatéba mentünk további cigikre. A végén örültem hogy vissza tudok botorkálni a sátramhoz és éppen nem pockolnak benne vadidegenek.

Szólj hozzá!

A szarról jut eszembe: Geci

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.08. 19:20

Ezúton köszötöm is egyben a Sokallok blog olvasóit, ahol ezentúl az én beszámolóim is olvashatóak lesznek. Célunk nem más mint a világuralom és az ehhez vezető rögös úton álljon itt a 2008 Sziget beszámolója, ahonnan Charmó abbahagyta, a teljesség igénye nélkül.

Szerda este azért még történt egy két említésre méltó esemény. Este felé kezdett hideg lenni ezért a sátrunkhoz mentünk magunkhoz venni a pulóvert és némi puerto rico tipusú italt, amikor is látjuk ám hogy valaki járt a sátrunkban. Az amúgy is rendetlenül elhelyezett cuccunk össze vissza volt dobálva, de első nekifutásra úgy tűnt nem loptak el semmit. (inkább hoztak de erről késöbb) Hogy túltegyük magunkat a traumán elmentünk a Jate kocsmába egy sörért és lehuppantunk 2 csaj mellé akik elött egy-egy doboz. Pilsner Urquel volt. Meg is szólítottam őket dacára annak, hogy nem voltak szépek én meg nem voltam józan. Szóltam is hozzájuk angol ország becses nyelvén, amire kiderült hogy valójában sokkal közelebbről (Pécs) jöttek és magyarok ebből kifolyólag. Én arra alapoztam a meglátásomat, hogy ők külföldiek, hogy a Pilsnernek 640!!!! Ft volt doboza és ilyet nem magyarok isznak. Ebben megerősített egy másik magyar fiatalember a meglátásával, miszerint: Aki magyar Ászokot iszik!

Így is van ez rendjén, amire újabb bizonyíték az eset amit Alpha barátunk látott a Csónakházban, ahol szintén egy magyar fiatalember megevett egy csótányt egy sörért, és mikor kérdezték tőle soproniban vagy heinekkenben kéri a nyereményét akkor az elöbbit választotta, bizonyítva, hogy igazi ínyenccel van dolgunk mert a csótányt szigorúan lábak nélkül ette meg.

Csütörtök reggel mikor Charmó összepakolt, hogy kiköltözik a sátramból megoldódott a előző esti betőrés kérdése is mert találtunk egy felbontott óvszer csomagolást a sátorban és egy használt kotont a ház elött. Valakik jól bepockoltak a sátrunkba! Nem tudom mi visz  ilyen tettre rá valakit de ha rajta kaptam volna őket akkor biztos segítettem volna a bakancsommal, hogy gyorsan elélvezzenek. Charmó hazavitte a koton csomagolását számomra ismeretlen célból.

Ezt a traumát csak rengeteg piával lehetett orvosolni, ezért jól be is sokalltunk, amihez remek partner volt Gergő aki csak erre a napra látogatott meg minket (legalább is ezt gondolta). A végeredmény: Gergőnek jól szétrugták a lábát Prosectúrán, én meg elveszítettem a járás képességét, Máté meg összeszedett egy pockot akiről másnap nem tudtuk eldönteni, hogy szép e. Ezek után ha már járni úgy se tudtam leültem egy sörre, hogy megvárjam a Picsa koncertet, de pechemre valami gyakorló hobby hentessel hozott össze a sors aki közölte, hogy a lapockámat kivágja és pörköltet készít belőle, majd megsüti az oldalasomat, és mind e közben hevesen magához ölelt mind a 150 kilójával. Nem vagyok hívő ember, de neki elhittem, hogy beváltja a szavát ezért menekülőre fogtam, és láss csodát már ment a járás is.

Folytatás hamarosan

Szólj hozzá!

Fiúk hányok figyelem!

Szerző: benevezett versenyző - 2009.07.08. 19:19

Utólért valami fertőzés, ezért is váratott magára oly soká a szigetes bejegyzésem, mert még a toalett kellő időben történő megközelítése is néhány esetben csak hiú ábrándnak tűnik mostanában, nemhogy a számítógépé! Szigetről immáron 2 teljes napja hazasomfordáltam, így tőlem csak az első három nap eseményeit hallhatjátok, a többit majd újdonsült kollégánk, Sepi! fogja remélhetőleg szállítani. Ugyan biztos sok dologra nem emlékszem, még így is annyit tudnék írni, hogy csak a legesszenciálisabb mozzanatokat emelem ki, a többit megtartom magamnak sör melletti személyes elbeszélés céljából!

 

A 3 nap alatt ugyan kurva sokat sikerült költsek, de azért a spórolás terén is sikerült egész maradandót alkossak, mivel néhány fizetési kötelezettség alól ügyesen kibújtam. Az egész már a Nyugatiban kezdődött ahol megérkeztünkkor sikerült elsinkófázzam a 70 forintos wc használati díjat, csütörtökig pedig további 10510 forint maradt/jutott a zsebembe megkérdőjelezhető módokon.

Hétfőn már a vonatút is tartogatott némi izgalmat a megszokott sörözésen túl. Nagykanizsánál ugyanis csatlakozott a társaságunkhoz egy hölgy Ráczy Károly zsáneréből.

Ugyan azt se tudtuk kicsoda, 10 perc se kellett, hogy a pockolás, még ha csak említőlegesen is, de szóba kerüljön. Eztán félreérthető mozdulatokat tett felénk Mátéval, akinek természetesen járt volna az ilyen esetekben elmaradhatatlan tálca sör, ha révbe érnek. Én a magam szerény eszközeivel mindent megtettem a Mátéban a lány egyedi elrendezésű fogazatának dacára is lángra kapó érzelmek betetőzésének érdekében, a légyott mégiscsak elmaradt (ami a vonaton természetesen 2 tálcát ért volna). Ahogy az ifjú pár kezdeti egymásra találása alábbhagyott, egy huszárvágással a filmekről kezdtünk el beszélni. Valószínűleg a leány dobta be a témát, mert rövid időn belül kibukott belőle, hogy hogy, hogy nem épp néhány napja vett részt egy forgatáson, és roppantul tetszett a rendezőnek. (Minket meg minden bizonnyal inkognitóban utazó producereknek kellett néznie, és ennek volt betudható viselkedése.)

Hétfőn ezután már csak egy délutáni képszakadást sikerült elérjünk némi rum, még több szerb pálinka, sörök és ki tudja még mi minden hatására. Az este folyamán eszeveszett sms-ámokfutásba kezdtem, amire leginkább másnap eszméltem csak rá, miután a használat során lemerült telefonomat újból haszálatba tudtam venni.

Kedden találkoztunk a Nürnbergből hazánkba látogató Günterrel, aki ékes nyelvtudásáról tett tanubizonyságot, amikor fölsorolta az összes általa ismert magyar mondatot, ami a "Szép vagy!", "Melyik a te sátrad?" és a "Hasmenésem van." mondatokban merült ki, mi pedig biztosítottuk affelől, hogy ezen ismeretek birtokában semmi baj nem érheti ittartózkodása alatt.

Később egy "Igazán ihatnánk még sört!" felkiáltás hagyta el a számat, amit Günter magára vett, és a következő pillanatban már ott is termett melletünk 5 teli korsóval. Mi mégis hátunk mögött hagytuk gyümölcsözőnek induló ismerettségünket, helyette kimentünk az Auchanba olcsóért inni, mert aznap csak a Maidenre kellett visszaérni.

A madaras Tesco parkolójában züllve láttuk, amint néhányan kemping gázpalackot helyeznek el egy társuk hajkoronájába a biztonságiak eszén való túljárásban reménykedve. Egyből föl is mértük a hajunkban rejlő óriási potenciált, mi azonban mégsem éltünk a tisztességtelen lehetőséggel, nem úgy, mint a mellettünk letelepedő amszerdami fiatalember szíves invitálásával egy kis füstölgésre.

Szerdán egy egész más természetű másnapossággal ébredtünk: egy olyannal, ami csak részleteiben törölte a megelőző nap emlékeit. Állapotunk még a civil szigetelést is megengetde nekünk, olyannyira, hogy több helyen is mi voltunk a legelső vendégek.

A reggeli gyógysör mellet arra jutottunk, hogy ugyan nincs már érvényes karszalagom, fölösleges lenne azonban újat váltanom arra a további cirka 15-20 órára, hiszen szeretek én veszélyesen élni, meg különben is: annyira rég vert már meg akár csak egy szekus is! A terv véghezviteléhez azonban óhatatlanul szükség volt még egy kis bátorságra, amit 6 decis dózisokban, sör formátumban vettünk magunkhoz.

Ekkot már tényleg nem állhatott semmi az utunkba, hogy belevessük magunkat a Civil Szigetbe. Első célpontunk nem is lehetett más, mint a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának standja, akikkel az elmúlt időben úgyis egész szoros kapcsolatot sikerült családomnak kiépítenie. Néhány kérdésből álló vallatás után megpörgethettük a szerencsekereket, amin ki is pörgettem a főnyereményt: gondoltam visszaadják a náluk lévő Pajerot vagy valami hasonló, de igazából egy míves VPOP-s felírattal ellátott pólóval kellett helyette vígasztalódjak.

Következőnek a kedvenc alkoholistánkhoz mentünk, aki minden évben elcsodálkozik azon, hogy ennyi ivás mellett még élek. Kitöltöttük a szokásos tesztjüket, ahol mi mindig igen sok pontot érünk el, aminek az egyedüli szépséghibája, hogy azok mind hibapontok. Bár változatlanul fönntartom azt az álláspontomat, hogy manapság egy valamire való fölsős diák minden további nélkül eléri a kritikusnak tarott 4 igenlő választ. Úgy váltunk el, hogy ne feledjük, hogy tisztán is lehet teljes életet élni, amit én ugyan elhittem neki, de megjegyeztem, hogy aznap azért még innánk, ha nem bánja.

Mivel nem sikerült kapitányt szerválni a fesztiválra, de én már tavalyról ismertem Bahá’u’lláh követőinek, a bahá’í közösségnek világmegváltó nézeteit, gondoltam megkörnyékezzük őket, hátha meg tudnak dobni abból a kis gombából, amitől ilyenek lettek. Kitöltöttük az előző évi igen magasröptű kérdőivet, ami után vagy le kellett volna rajzolnunk őszentségének isteni bölcsességének magvait, amint öntözzük azokat a bizonyosság vízével, hogy tudásának bölcsessége és jácintja frissen és zölden hajthasson szívünk megszentelt kertjében, avagy beszélgethettünk volna. Mondtam, akkor már inkább beszélgessünk talán! Így is lett, és csodával határos módon sikerült kontrollálnom magam néhány igen epés megjegyzéstől. Nem sikerült azonban mindenre kielégítő választ kapjak, így nekem kellett kicsit elmélyedjek vallásukban (ha lehet, ezentúl szólítsatok is inkább Siyyid'u'Baha-nak). A bátrabbaknak íme a bahá’í népművészet egy gyöngyszeme, azonban utánna feltétlen ajánlok egy kis Balamory-hallgatást a pufferek ürítése és lelki békességünk újbóli megtalálása céljából.

Volt még Élő Könyvtárazás, meg ki tudja mi minden még. Ja például koncertek is. Az minden esetre biztos, hogy elég sok minden kimaradt, de talán ennyiből is kiderült, hogy nem volt jogtalan a hegyaljás bejegyzésben előjelzett félelmem a Szigettel kapcsolatban, elég durva volt ez a 3 nap is. Úgyhogy már csak maradok tisztelettel, és ajánlom magamat:

El Charmo

Szólj hozzá!